Addig élem világomat,
míg szél fújja szalagomat.
Ha bekötik a fejemet,
sírva eszem kenyeremet.
Ha fel kötik a nagy kontyot,
aláteszik a sok gondot.
Élet, élet, betyár élet,
Mivel vagyok adós néked
Lerúgom az adósságom,
Ha meghalok, azt se bánom.
Édes volt az anyám teje,
Keserű a más kenyere
Keserű is, keserves is,
Jaj de nagyon siralmas is.
Szerettelek, nem foglak már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Ha szidott is, de hiába,
Szálljon a nyalka fiára.
Volt szeretőm egy szépecske,
De elszólta egy menyecske,
Ha elszólta, éljen vele,
Csak előttem ne ölelje.
Mert ha előttem öleli,
Kész a szívem meghasadni.
Mondtam anyám, adjál férjhez,
De azt mondtad, hogy ráérek.
Elvitték a szeretőmet,
Verje meg az Isten őket.
Jaj, de szépen muzsikálnak,
zöld erdőben a betyárnak.
Feketegyűrűfa levél,
jaj, de szép a betyárlegény.
Feketegyűrűkaláris,
jaj, de szép a betyárlány is.
Jaj de szépen harangoznak,
Talán az én galambomnak.
Most viszik a temetőbe,
El sem búcsúzhattam tőle.
Bárcsak addig el ne vinnék,
Míg én innen odamennék,
Koporsójára borulnék,
Jaj de keservesen sírnék.
Ha mégegyszer lány lehetnék,
Jól megnézném, kihez mennék,
Úgy megválasztnám a legényt,
Mint a piacon az edényt.