addig megyek míg a szememmel látok
ameddig egy sűrű erdőt találok
sűrű erdő közepébe kaszárnya
oda leszek édes rózsám bezárva
messze földre bújdosott a galambom
meg sem látom vagy még hírét sem hallom
csak az esik a szívemnek nehezen
hogy még nem is beszélhetett énvelem
holdvilágos csillagos az éjszaka
kisangyalom gondolsz-e rám valaha
tanúm az ég és a fényes csillagok
hogy én babám mindig csak rád gondolok