Árva vagyok, árva, az Isten es látja
Az én árvaságim az Isten es szánja
Árva a kismadár, ki párjától megvál
S én es árva vagyok, mer' egyedül vagyok.
Sirass anyám, sirass, míg előtted járok
Azután ne sirass, ha tőled elválok.
Megsiratnak engem az erdei vadak,
Az erdei vadak s az égi madarak.
Sír az egyik szemem, sírjon a másik es,
/:Sírjon mind a kettő, mint a záporeső:/
Mint a záporeső, mint a jeges eső.
Madárka, madárka, üres a galicka,
Azt üzente vissza, visszajő tavaszra.
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra,
Ha még akkorra sem, tudd meg hogy sohasem.
Istenem, angyalom, hol leszen halálom,
Erdőn-e vagy mezőn, vagy falu közepén
Talán úgy gondolom, az falu közepén,
Az falu közepén, diófa levelén.
Szomorú fűzfának harminchárom ága,
Arra reászállott harminchárom páva
Ki ződbe, ki kékbe, ki tiszta fejérbe,
Csak az én édesem tiszta feketébe
Szomorú az üdő, meg akar változni,
Szomorú a szűvem, meg akar hasadni
Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék.
Fát, füvet növelnék, porondot hajtanék
/:Az apró halaknak magos martot ásnék:/
Szomjú madaraknak innyok adogatnék.
Szabad a madárnak ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad a hazámban élni
De szeretnék rózsám pedig veled élni
Ezt a világomot véled eltölteni.