Zavaros a Tisza,nem akar apadni,
Az a híres Bogár Imre által akar menni.
Által akar menni, lovat akar lopni,
Debreceni zöld vásárban pénzt akar csinálni.
Pénzt akar csinálni, subát akar venni,
Deli Marcsát, a babáját bé fogja takarni.
Nézz ki, Marcsa, nézz ki ablakod firhangján,
Most viszik a Bogár Imrét piros pej paripán.
Arany a zablája, ezüst a kantárja,
Deli Marcsa a babáját már hiába várja.
Kocsmárosné, hallja, egy icce bort adna,
Megkínálom a vármegyét, hogy ne legyek rabja.
Huncut a vármegye, nem iszik belőle,
Most viszik a Bogár Imrét a vesztőhelyére.
Harangoznak délre, fél tizenkettőre,
Hóhér mondja, Bogár Imre, álljál fel a székre.
Felállott a székre, felnézett az égre:
A sok híres rablásaim most jutnak eszembe.
Kiszáradt a Tisza, csak a sara maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre maradt.