Boncidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás. Ájná...
Boncidai híd alatt lányok sütik a halat,
Papírosba csavarják, a legénynek úgy adják.
Boncidai híd alatt leány a legény alatt,
Azért mászott alája, viszketett a szoknyája.
Boncidai piacon almát árul egy asszony,
Lehajolt a kosárba, kilátszott a bokája.
Boncidai templomtorony,beleakadt az ostorom,
Gyere, rózsám, akaszd ki, hogy a fene törjön ki.
Viszik, viszik a szilvát, válogatják a javát,
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.
Ne nézz reám, ne, ne, ne, mert nem vagyok a fene,
Nem akarlak megenni, csak a szemed kivenni.
Leesett a pap az ágyról, lejött a bőr a hátáról,
Úgy kell neki, mért cicázott, mért nem inkább zsolozsmázott.
Ha a leány gatyát mos, akkor bizony nem álmos,
Csodálkozik felőle, hol az ütő belőle.
A szép asszony, a galád, vízért küldi az urát,
Míg az ura vízért jár, a komája nála hál.
Édes uram, be jó kend, be jó vizet hozott kend,
Hozzon kend még máskor es, üljön kend még többet es.
Az én uram kászoni, be kéne borítani,
Beborítom uramat, várom a galambomat.
Az én uram kászoni, a pálinkát szereti,
Szeretőm is olyan volt, hét országban híre volt.
Húzzad, édes muzsikásom, mer' én néked megszolgálom,
Vaj aratok, vaj kapálok, vaj egy éjjel véled hálok.