édesanyám rózsafája
engem nyílott utoljára
bár sohase nyílott volna nyílott volna
maradtam vón a bimbóba hadeha
én vagyok az aki nem jó
felleg-ajtó nyitogató
nyitogatom a felleget a felleget
sírok alatta eleget hadeha
sírok titkon nem látja más
hull a könnyem mint kútforrás
hull előmbe hull a földre hull a földre
hull a gyászos kebelembe hadeha
titkon szeretőt tartani
bajos azt elfelejteni
már ezután olyat szeress olyat szeress
akit könnyen elfelejtesz hadeha
édesanyám sok szép szava
kit fogadtam kit nem soha
megfogadnám de már késő de már késő
hull a könnyem mint az eső hadeha
most hallgatnám, de már késő
eltőtt, elmúlt sok szép idő, hateha
/:olyan árva nincsen mint én:/
az ég alatt, a föld színén, a föld színén
az ég alatt, a föld színén, hateha
bánat, bánat, keserűség
még a testvér is ellenség
hát idegen hogy ne vóna, hogy ne vóna
mikor testvér sincsen jóba, hateha
bánat, bánat, csukros bánat
mér' raktál szívemre várat
bánat, bánat, csukros bánat, csukros bánat
mér' raktál szívemre várat, hateha