Édesanyám udvarában áll egy aranyos diófa
Alatta a kispejlovam, felnyergelve, kantározva.
Arany annak a zablája, édes a babám csókja
Lehajtom a bús fejemet rózsám ölelő karjára.
Megüzenem vagy megírom vagy még szóbval is megmondom,
Hogy az Isten, a jó Isten egy árva kislányt ne adjon.
Mer’ az árvát az ég is sajnálja még a madár is.
Látod kedves kisangyalom, árva vagyok én magam is.