Este vagyon este, nyolcat üt az óra
Sok szép ifijúság készül guzsalyasba
Csak e barna kislány nem mene sehova
Mert rajta történt volt szerencsétlen óra
Jó lány barátaim rajtam tanuljatok
Nehogy az én sorsom ti elinduljatok
Búsulni nem tudtam, de már megtanultam
Klézsének gödribe szintén elhervadtam
Hervadj rózsa, hervadj, mer’ nem az enyém vagy
Míg az enyém voltál addig nem hervadtál
Olyan volt két orcád, mint két piros ruha
Most olyanná váltott, mint két fehér ruha.
A lészpedi erdőn felnőtt egy almafa
Azalatt nyugoszik két huszár katona
Egyik mondja vala Istenem, Istenem
Másik mondja vala ne búsulj barátom
Mert tenger a földet nem magának hajtja
Anya szép leányát nem magának tartja
Karján felneveli szárnyára ereszti
Távolról kesergi, hogy más szidja s veri.