Ha Felsőlok város vóna
Közepébe bót es vóna
Én volnék a boltoslegény benne
Szeretőm tíz-húsz es lenne
Ha én bótoslegény vónék
Piros pántlikát árulnék
Barna kislány hej de arra jönne
A hajába olyat venne
Piros topánt a lábára
Hej de kecsesen es járna
Derekára szép rezes karincát
Kebelére boltost magát
Beteg a szeretőm szegény
Én vagyok az orvos legény
Szedek százféle-fajta virágot
Abból főzök orvosságot
S beteg a szeretőm anyja
Adná Isten, hogy meghalna
Adná Isten, hogy meghalna
Hogy a lánya rám maradna
S hadd el babám úgy kell neked
Sokszor mondtam én azt neked
Hogy ne szeress kettőt-hármat
Mer’ az egy is elég bánat
(Mer’) Én csak téged szerettelek
Szenvedtem érted eleget
Este mikor hozzád jártam
Nálad mindig mást találtam
Haragszik a Nap a Holdra
A hold meg a csillagokra
A csillagok a fekete fődre
Én a régi szeretőmre
Kibékült a Nap a Holddal
A Hold meg a csillagokkal
A csillagok a fekete főddel
Én a régi szeretőmmel