Gyetvay Iván

1930-2005
Gyetvay Iván 1930. Július 28-án született Veszprémben. Édesapja hivatásából adódóan négy éves korában Sopronba költöztek. Itt végezte el az elemi iskolát, majd a gimnázium első két osztályát., amikor a család ismét útra kelt, s Szombathelyig meg sem állt. E városban érettségizett, majd ezt követően fél éves „kényszerpihenő” után segédmunkásnak állt a helyi cipő-nagykereskedelmi vállalatnál. Kisebb kitérőket követően 1951-ben könyvelői munkát kapott a szombathelyi gyümölcskereskedelmi vállalatnál. Még ebben az évben munkaszolgálatra hívták, minek következtében az abasári munkatáborban megismerkedett a villanyszerelő szakmával.
A 27 hónapig tartó munkaszolgálat alatt megfordult Csillebércen, Mátyásföldön, majd 23 évesen „szabadulva” civilként is folytatta a villanyszerelést, 1955-ben megszerezte a szakmunkás bizonyítványt is. Első biztosnak ígérkező munkahelyén az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban nyolc évig dolgozott, miközben különféle szakirányú tanfolyamokat végzett.
1962-ben megnősült, így feleségével lakásgondjaik megoldásaként az akkori Tiszaszederkényben vállalt állást a Tiszai Vegyi Kombinátnál. Diszpécserként az Építési Főosztály vízüzemében kezdett, majd 1965-ben sikeresen befejezte az erősáramú technikumot, s ezt követően ismételten elkezdte a Budapesti Műszaki Egyetem erősáramú karán egyetemi tanulmányait. 1971-ben – 41 évesen – szerzett diplomát, majd 7 évvel később megvédte szakmérnöki diplomamunkáját. Mint technikus dolgozott innentől az akkori villamos üzemben – szakterülete a robbanás-biztos elektromos berendezések vizsgálata és az e területen jelentkező hibaforrások kiszűrése lett. Széleskörű tapasztalatainak köszönhetően beválasztották a Magyar Elektrotechnikai Egyesület karbantartási munkabizottságába is.
1974-ben megbízást kapott az akkor alakuló Munka- és Tűzvédelmi Osztály vezetésére. 1990-ben, a Villamosenergia Főosztály üzemvezetőjeként eltöltött 8 év után, 60 évesen ment nyugdíjba.
Tiszaszederkénybe költözését követően megszületett első lánya, Stefánia, majd az egyetem ismételt kezdetekor második lánya Krisztina. Felesége, Magyary-Kossa Stefánia szintén a Tiszai Vegyi Kombinát munkavállalójaként műtrágya-értékesítéssel foglalkozott nyugdíjazásáig.
Magánéletében, hobbyjaiban is nyughatatlan volt. 1968-ban kapcsolódott be a tiszaújvárosi (akkor még valószínűleg tiszaszederkényi) természetjárók mozgalmába, 1988-tól az Olefin SC Természetjáró Szakosztály vezetője lett.
Szervezésében kezdődött az országos egyéni Tájékozódási Túrabajnokság, s Ő indította el az „500 km Borsod-Abaúj-Zemplén megye vízi útjain” elnevezésű versenyt. 1991-ben megalapította a „Bükk 900-as csúcsai” jelvényszerző túrát.
Nevéhez kapcsolódik – és talán élete egyik legnagyobb sikere a 1223. sz. Tisza Cserkészcsapat újjászervezése.
- 1994. ápr. 22-én a Magyar Cserkészszövetség 1 éves ideiglenes működési engedéllyel látta el a II. Cserkész kerület tiszaújvárosi 1223. sz. csapatát;
- 1997 évi júniusi ülésen 528/1997 sorszámmal igazolta a „Tiszaújváros székhelyű” cserkészcsapat működését;
- 1998. Február 5. – a 1223. sz. Tisza Cserkészcsapat a Magyar Cserkészszövetség (7 PK 20 493/1989/1) igazolt és működő tagja;
- 2001. Március 26-i hatállyal a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 11 PK. 1764/200/4 – A megyei bíróság a Gyetvay Iván alapító kérelmére indult „A XXI. Század Ifjúságáért” Alapítványt bírósági nyilvántartásába vette
(az alapítvány a 1223. sz. Tisza Cserkészcsapat anyagi támogatására jött létre)
Kiállítások a szervezésében:
- 1994. január 11.: Cserkész Kiállítás – Tiszaújváros Városi Kiállítóterme
- 1998. január 8.: Cserkészet a Világ bélyegein – Tiszaújváros Városi Kiállítóterem
- 2003. November: Cserkészmozgalom – Tiszacsege
Kitüntetései, amiket nem a szakmájában eltöltött évekért kapott:
- 1999. október 23. – Pro Urbe életműdíj a város sportéletében, elsősorban a természetjáró szakosztályban végzett munkája és a 1223. Tisza Cserkészcsapat megszervezése
- 2001. január 16. – Év Embere 2000-ben - nyugdíjas kategória (a város lakosságának szavazatai alapján)
- 2002. december 14. – gróf Teleki Pál emlékérem a Magyar Cserkészszövetség fennállásának 90 éves jubileumára