Jól meggondold kislány elejét-utóját,
Kivel kötöd össze életed virágát.
Mert nem kölcsönkenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.
A paszulya szára felfutott a fára,
Üresen maradt egy kislánynak a háza.
Édesanyám, lelkem, hozd ki a kendőmet,
Hadd töröljem véle sűrű könnyeimet.