Királyfalvi nagy hegy alatt, ájna... :/
Folyik a szerelempatak, nana... :/
Aki abból vizet iszik
Babájától elbúcsúzik
Én is abból vizet ittam
A babámtól elbúcsúztam
Úgy elbúcsúztam szegénytől
Mint ősszel fa levelétől
Seprik az erdei utat,
Viszik a magyar fiúkat.
Kit lefelé, kit felfelé
Csak nem a hazája felé
Viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket.
Megfordítják napnyugatra,
De nem a nyugodalomra.
Megfordítják napkeletre,
De nem az engedelemre.
Galícia közepében,
Két kaszárnya van építve.
Odaviszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.
Kihajolnak az ablakon,
Rózsa nyílik csákójukon.
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
Édesanyám szava hallik.
Mit érek én a szavával,
Nem beszélhetek magával.
Mit érek, ha szavát hallom,
Ha anyámat nem láthatom.
Kísérj ki babám síromig
Az örök nyugodalomig
Hullass értem egy pár könnyet
Talán megérdemlem tőled
Királyfalván dörög az ég
Nem t'om rózsám, szeretsz-e még
Búsulj rózsám, mer' én sírok,
Tőled búcsúzni akarok
Búcsúzásom rövid leszen,
Víg szívedbe´ kárt ne tegyen
Szeress rózsám csak nézd meg kit
Mer' a szerelem megvakít
Engemet is megvakított
Örökre megszomorított
Balázstelkén dörög az ég,
Mondd ki, rózsám, szeretsz-e még.
Ha nem szeretsz, azt is mondd ki,
Bátran, ha kérdez valaki.
Szerettelek sok ideig,
Estétől fogva reggelig.
Szerettelek, babám nagyon,
De már annak vége vagyon.