Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna,
Magyarország ilyen gyászba' nem volna.
El akartam a csizmámat cserélni,
De a babám nem akarta engedni.
Engedd babám, nem a te pénzed ára,
Én kerestem a magyarbődi határba'.
Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.
Sírtam is én örömömbe' hogy szeret,
Bánatimba', mer' az enyém nem lehet.
Sírtam is én, fogok is én eleget,
Mer' elhagyott, ki igazán szeretett.
Csak titokban akartalak szeretni,
De ki kellett annak világosodni.
Szőke legény akar engem szeretni,
De a barna tud kedvemre ölelni.