édesanyám rózsafája
engem nyílott utoljára
bár sohase nyílott volna nyílott volna
maradtam vón a bimbóba hadeha
én vagyok az aki nem jó
felleg-ajtó nyitogató
nyitogatom a felleget a felleget
sírok alatta eleget hadeha
sírok titkon nem látja más
hull a könnyem mint kútforrás
hull előmbe hull a földre hull a földre
hull a gyászos kebelembe hadeha
titkon szeretőt tartani
bajos azt elfelejteni
már ezután olyat szeress olyat szeress
akit könnyen elfelejtesz hadeha
édesanyám sok szép szava
kit fogadtam kit nem soha