A Felszegen végestelen végig

elvallal:
nem vállalom az éneklését

A Felszegen végestelen végig ,
Minden kis kapuba rózsa nyillik.
Minden kis kapuba kettő, három,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.

Nézlek babám, de hiába nézlek,
Nem való vagy nékem szeretőnek.
Mert én szegény árva legény vagyok,
Nagy gazdával szóba sem állhatok.

Azért, amért szegény legény vagyok,
Kilenc kislány szeretője vagyok.
A tizedik értem fekszik halva,
Violaszin gyászos koporsóba.

És az eső, nagy sár van az utcán,
Ez a kislány sirva mos a kútnál.
Sirva mondja az édesanyjának,
Szeretőjét viszik katonának.