országútján masírodzom
a lábammal nagy port hajtok
ó mily nehéz az járásom
keserves az elválásom
ne sírj rózsám ne keseregj
hogy a tied nem lehetek
mert én mostan másé vagyok
magammal szabad nem vagyok
szabad élet szabad madár
jaj de víg ki szabadon jár
én is jártam egy ideig
tizenkilenc esztendeig
járnék én is ha járhatnék
ha az urak megengednék
de meg vagyok határozva
szabadságom el van zárva
nézz ki rózsám ablakidon
ki jár kerek udvaridon
vess utánam egy pillantást
többet úgysem látjuk egymást